2013. augusztus 22., csütörtök

Prologue


Néha én is nevetek az Élet viccein. Nevetek azon amit másokkal és velem művel. Nevetek, hogy úgy játszik velünk mintha a játékszerei lennénk, és az ő hangulatától függne a sorsunk, jövőnk, évünk, hónapunk..minden napunk vagy éppen az óráink. Jót szórakozik, aztán ha úgy gondolja, elvágja a kis zsinórt hogy a bábú hadd hulljon a semmibe, elveszetten a halálba, ami a megváltást is jelentheti egyes bábuk számára. Az élettel nem vitatkozhatunk. Nem szállhatunk vele szembe, nem fordulhatunk ellene. Vagy mégis?
A családunk, barátaink, kedvenceink ellen fordulhatunk, hazudhatunk nekik..bármit megtehetünk csupán nagy elszántság és ok kell hozzá. Lehetnek előttük titkaink..na de az Élet előtt?
Ki tudja, mi történik ha szembe szállsz a sorsoddal? Ha lerángatod a zsinegeket, és magad próbálod irányítani az életed? Nem teljesítesz parancsokat, és folyamatosan ellenszegülsz?
Ellenszegülés. Hatalmas erővel bír e szó. Sokan akarják ezt az erőt magukénak tudni, de van, hogy nem bírják a vele járó terhet.
Tettek. Vajon mindig tisztában vagyunk azzal, hogy mit teszünk? Mindig emlékszünk a tegnapra, ha másnap felkelünk? Saját akaratunk miatt cselekszünk, vagy minden tettünk az Élet játéka, próbája?
Akarat. Sokan meglepődnének mi is rejlik e szó mögött. Meglepődnének milyen is az igazi akarat.
Emlékek. Mindenre, minden egyes percre emlékszel az életedből? Tudod mi történt születésed napján? Pontosan..mi is történt?
____________________________________________________________________________________

Sziasztok! Meghoztam a porológust, remélem mindenki, aki olvasta meg volt vele elégedve és tetszett neki. Remélem hogy ezt a blogomat is fogjátok olvasni, néhányan! 
Az oldal folyamatosan frissülni fog, legalábbis a design az biztos.:) 
Hamarosan jövök. xoxo. H.

1 megjegyzés:

  1. Szerintem nagyon jó, éppen ezért fogadd el a kis ajándékom :) http://theworldmission.blogspot.hu/2013/08/2-dijam.html

    VálaszTörlés