- Fogalmam sincs, mi volt ez. Fogalmam sincs miért.. - próbáltam nem dadogni, és ha sikerült is, a hangom eltorzult és inkább tűnt sírógörcs körülinek mint magabiztos és összeszedettnek.
- Nyugodj meg! Rendben? - térdelt le elém Brad, kezeivel tétovázva hogy megfogja-e a vállaimat vagy ne.
- Hogy nyugodjak meg? - igyekeztem visszanyerni a természetes hangszínem. - Az imént..az imént majd szét robbant a fejem! - suttogva mondtam ki a szavakat.
Brad hozzám beszélt, de a szavai nem jutottak el hozzám. Csak bámultam a fehér, inkább szürkés csempét magam előtt, miközben az elmúlt egy perc eseményeit játszotta vissza többször, és többször az elmém.
Mi történt? - ez volt a kérdések sokasága közül az egyetlen értelmes és megválaszolható.
Továbbra is csak néztem a csempét. A kérdések csak ismétlődtek és ismétlődtek a fejemben, miközben a számuk csak nőtt és nőtt. Már-már annyira a megoldás, a válasz körül forogtak a gondolataim, hogy azt szinte letudtam olvasni a csempéről.
- I.. - ennyit tudtam kinyögni percek múlva.
Brad abbahagyta a beszédet. - Tessék?
Kérdésére felnéztem rá. Mintha nem is hozzá beszéltem volna, mintha csak magamnak mondtam volna azt az i betűt.
- Ad? Ad minden rendben?
Hiába próbáltam, nem tudtam megszólalni. Már nem foglalkoztatott a fejembe hasító fájdalom. Sokkal inkább az érdekelt miért van Ő itt velem. Miért törődik velem? És én miért bízok meg egy vad idegenben? Rabul ejtett gyönyörű, szinte fekete rám meredő szempár.
- Bizonyára az új környezet teszi..vagy hogy más az időjárás, feltéve ha messze északról jöttél.. - összeráncolta a szemöldökét hirtelen jött gondolat menetén, nekem pedig mosolyognom kellett a dadogásán. - Vagy csak szimplán rosszul lettél..vagy besokalltál.
- Brad. nem vagyok bolond.
- Elég sápadtnak tűnsz. - felállt majd engem is felsegített a földről.
- Te biztosan jobban festesz.
- Köszönöm. Bár szerintem én mindig, ahogy most is, dögösen festek. - száját féloldalas mosolyra húzta miközben feltűrte ing ujját.
Kérdő tekintettel mértem végig tetőtől talpig. El kellett ismernem -magamban- tényleg eszméletlenül dögösen festett.
- Na? - tárta szét várakozóan a kezeit. - Igazam van?
Azonnal megráztam a fejemet. - Nincs.
Kezeit kijelentésemre zsebre vágta és csalódottan ugrott egy aprót, miközben megcserélte a lábait. Végig mentünk a folyosón majd Brad lefordult a lépcső irányába, ahol én megtorpantam.
- Órára kéne mennünk.
- Jól mondod. - fordult felém kimért mozdulatokkal. - Kéne. De ilyen állapotban nem fogok veled órára menni. - kezdett el hintázni a sarkán.
- Akkor hová?
- Ma még nem ettem, ergo éhes vagyok.
- Azt hittem szomjas vagy..
- Gyere. - intett a fejével hogy kövessem.
A földszinti folyosón sétálva több ember hangja ütötte meg a fülemet, a kréta kopogása és más apró hangok mellett. Körül néztem a folyosón de rajtam és a 'társamon' kívül egy lelket nem láttam.
- Célszerű a pálya felől elhagyni az iskolát.
Bólintottam és tovább követtem az említett hely felé. Út közben elgondolkoztam azon hogy hányszor lógott mér a suliból, és hogy hányszor kapták már el emiatt.
Ahogy kiértünk a friss levegőre csak újabb súlytó tekinteteket kaptam amiket próbáltam figyelmen kívül hagyni.
Egy éles síp szó hasított ismét fájdalmasan a fejembe amit egy éles kiáltás követett.
- Ad?
- Te nem hallod? - néztem értetlenül a felém tornyosuló fiúra.
Szemeivel minden felé, minden irányba nézett csak hogy kerülni tudja a tekintetemet. Kezeit maga elé tartva szorongatta, illetve a hangok alapján tördelte. Tétovázott.
. De. De én is hallom ahogy mindenki más.
- És semmi fej fájás? Semmilyen fájdalmat nem érzel?
- De. Megszólal a csengő és tudom hogy órára kell mennem. Ez épp elég fájdalmas. - próbálta meg viccesebbé tenni a helyzetemet. - Nem tudom mi játszódik le a fejedben, de..
- De mi? - kérdeztem a kelleténél kicsit hangosabban. - Nem vagyok bolond!
- Nem. Nem vagy az. - tartotta fogva a tekintetemet.
- Van egy olyan érzésem hogy tudod mi történik velem. Azonnal mondd el!
- Csak arra kérlek, hogy gyere velem. - arcára hirtelen ült ki a fáradtság.
Nem láttam más lehetőséget, ez kellett ahhoz hogy megtudjam a Mi történt? -re a választ, és én éltem is vele.
Autók motorjának zúgása, kerek csikorgása, kiabálás, madár hangok és sok más nagyobb, apróbb hang támadta meg a fülemet, amik egyre csak erősödtek. Össze szorított fogakkal próbáltam magamban tartani az ordításomat, miközben csak egyetlen ütemre próbáltam koncentrálni. Próbáltam rájönni a sok zaj közül hogy melyik Brad szívverése, és akkor, a hangok szépen lassan megszűntek.
- Egy újabb omega Bradley falkájában.
Mielőtt véleményt alkothattam volna az utunkat álló, Braddel egy magas fiúról, a figyelmemet megragadó szavakat ismételtem magamban. Annyira ismerősen csengett az a szó hogy alfa, és ott bujkált valahol az omega szó jelentése is...Mindkettőben volt valami közös, ami ott volt a nyelvem hegyén, de nem tudtam kinyögni. Semmit sem hallottam az ismétlődő szavakon kívül.
- Ne légy omega. Az omega sorsa halál. - mondta mindig apám amikor letörten mentem haza a suliból. - Legyen saját falkád, ahol te lehetsz az alfa! Hisz az omegák biztonságban érzik magukat az alfa mellett, ebből lesz később egy falka.
És akkor szépen lassan elkezdtem emlékezni. Beugrottak a mítoszok, a legendák és minden más amit rég nem látott apám mesélt nekem esténként, már szinte megszokásból. Még most sem hiszek abban, hogy léteznek azok a vörös szemű lények, akik szinte minden történetében benne voltak, szinte sorozat gyilkosnak felállítva. Nem létezhetnek.
- Nem lenne legenda a legenda ha nem történt volna meg, Adolfine. - mondogatta mindig minden egyes fejrázásomra.
Bradre néztem aki belemerült a számomra ismeretlen sráccal való beszélgetésbe. Megnyugtatott a jelenléte és kezdett halványulni az előző gondolat menetem, de. De mi van akkor ha tényleg igazak a legendák?
Egy belső hang, a lelkiismeretem azt súgta menjek el innen, csak hagyjam itt, most, és én kivételesen hallgattam rá.
______________________________________________________________________
Szép napot neked, kedves olvasó !:) Bő két hete nem jelentkeztem résszel..amit nagyon restellek. Sajnos nem voltam még kész a résszel, vagy nem voltam vele megelégedve..ez amit közzétettem a második verzió a sok közül..nagyon igyekszem olyan részekkel szolgálni amik nektek is tetszenek..és a visszajelzések alapján tetszik is .:) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez kommentelő Ayumi-nak a megható véleményét! :) És kaptam még egy kritikát amit már közzé tettem a kijelölt menü pontban.
Nem tudom mikor jelentkezem újra, de megvan az elképzelésem a negyedik részről. Remélem mindenkinek jól telik az iskola..ugye jól?! Ha nem akkor keep calm, hamarosan őszi szünet .:D
Hamarosan jövök. Pusz. xx
Szia! Díj nálam. :)
VálaszTörlés